1 Királyok 17

1 Királyok 17

Tisbei Illés beszólása 1.vers
Illés (Jahve az én Istenem) Tisbéből (fogság) származott. Tisbe helyére találgatások vannak (Jabbók folyó környékén vagy Naftali területén (Tóbit1:2) vagy Gileád területén.
Az ország mezőgazdasági tevékenysége eső nélkül halálra volt ítélve (itt nem volt Egyiptomhoz hasonló árasztásos technika). A dolog pikantériája, hogy az új feleséggel a Baál-kultusz (vihar, eső, termékenység) emberi szemmel nézve jólétet hozott. Dübörgött a gazdaság, Komoróczy szerint a térség jelentős tényezőjévé váltak újból, mini-nagyhatalommá lettek.
Jak5,17 Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig.
Illés a vándorpróféta: nevével, üzenetével beszólt a hamis úton járó politikai elitnek. Szentlélekkel teljes emberek nem prostituálhatják magukat a politikai elittől. A Tóra rendelkezéseit vitte át a gyakorlatba imájával: 5Móz11:13Ha engedelmesen hallgattok parancsolataimra, amelyeket ma parancsolok nektek, ha szeretni fogjátok az Urat, a ti Isteneteket, ha teljes szívből és teljes lélekből szolgáljátok őt, 14akkor esőt adok földetekre a maga idejében, őszi esőt és tavaszi esőt, és betakaríthatod gabonádat, mustodat és olajodat, 15és adok füvet a meződre állataidnak; így jóllakásig ehetsz majd.
16Vigyázzatok, hogy szívetek el ne csábítson benneteket, és el ne forduljatok tőlem: ne tiszteljetek más isteneket, és ne imádjátok azokat, 17mert akkor fellángol az Úr haragja ellenetek, bezárja az eget, nem lesz eső, és a föld nem hozza meg termését, ti pedig hamar kivesztek arról a jó földről, amelyet nektek ad az Úr.

Elrejtőzés 2-7.vers CSODÁLATOS GONDVISELÉS I.
Kerit-patak (Gileád hegyéből a Jordánba folyik). A hollók tisztátalan állatok (3Móz11,15), állítólag az egyik legintelligensebb állatfaj, bár a dolog pikantériája az, hogy Isten szerint a holló még a saját fikáiról is alig tud gondoskodni Jób38,41Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük?

Napi kétszerei húsfogyasztás még a modern korban is luxusnak számít, Istentől ilyen gondoskodást kapott Illés. Ha ezt az üzenetet megosztotta volna másokkal, akkor lehetséges, hogy kétségbe vonták volna annak hitelességét: igazi próféta nem szalad el, amit egy holló érint az tisztátalan-e, honnan szerezte a holló az ételt, a hús mennyire kóser?

Idegen földön 8-16.vers CSODÁLATOS GONDVISELÉS II.
Sarepta Tirusz és Szidon között van, Jézabel szülőföldje, a Baál-kultusz fellegvára. Isten mindenhol tud csodát tenni. Isten szólhat a pogányokhoz is? (9. vers megparancsoltam az özvegyasszonynak – gondoskodjék rólad.) Hogy ne férjen kétség a csodához a legszegényebb réteghez küldi őt.
Érdekes a sorrend, először a próféta lakjon jól, utána az asszony és a gyermek.
Párhuzamos újszövetségi szakasz: 5000 ember megvendégelése

Nem elég a baj? 17-24.vers CSODÁLATOS GONDVISELÉS III.
Több rabbinikus irat és Szt. Jeromos szerint is az özvegy fia lett Jónás próféta.
Érdekes a probléma forrás keresése a pogány gondolkozásmód szerint. Az asszony Illésre mondja, hogy megölte fiát (18.v.), Illés meg Istenre hárítja (20.v.). Felmerül a hölgyben a probléma forrásaként saját bűne is.
Párhuzamos halott támasztások: Jézus által (naini ifjú, Lázár, Jairus leánya) Apcselben Péter-Dorkás , Pál-Eutikhosz. (mai kor halott támasztásai..)

Kérdések:
- Mennyire vagyunk Isten üzenetének hiteles átadói a mai társadalomban?
- Miben vagyunk ugyanolyan emberek, mint Illés (miben mások)?
- Hogyan tudjuk meg, hogy Isten szól hozzánk?
- Hogyan gondoskodik rólunk az Úr?
- Hol vannak a hitünk korlátai?


---


1Kir17
1A Gileádban lakó tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő Úrra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, amíg én azt nem mondom.
2Ezután így szólt hozzá az Úr igéje: 3Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre! 4A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad. 5Elment tehát, és az Úr igéje szerint járt el. Odaérve letelepedett a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre. 6A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ihatott. 7Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban.
8Ekkor így szólt hozzá az Úr igéje: 9Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. 10Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! 11Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal! 12De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő Úrra mondom, hogy nincs miből. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk. 13Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! 14Mert így szól az Úr, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki addig, amíg az Úr esőt nem bocsát a földre. 15Az asszony elment, és Illés szavai szerint járt el. És evett ő is meg az asszony és a háza népe is mindennap. 16A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki az Úr ígérete szerint, ahogy igéjében, Illés által, megmondta az Úr.
17Történt ezek után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház úrnőjének a fia, és betegsége olyan súlyossá vált, hogy már nem is lélegzett. 18Az asszony így szólt Illéshez: Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess bűnömre, és megöld a fiamat? 19Ő ezt mondta neki: Add ide a fiadat! És kivette az öléből, felvitte a felső szobába, ahol lakott, és az ágyra fektette. 20Majd az Úrhoz kiáltott, és ezt mondta: Istenem, Uram! Még bajt is hozol erre az özvegyre, akinek én a vendége vagyok, és megölöd a fiát?! 21Azután háromszor ráborult a gyermekre, és így kiáltott az Úrhoz: Istenem, Uram! Térjen vissza a lélek ebbe a gyermekbe! 22Az Úr meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt. 23Illés ekkor fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a házba, odaadta az anyjának, és ezt mondta Illés: Nézd, él a fiad! 24Az asszony így felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az Úr igéje!